Silex, a gnosztikus - avagy FABRICATI DIEM PVNC!
Ezzel a poszttal egy minisorozatot indítunk útjára. Minden epizódban egy-egy ikonikus alak fog magáról monologizálni, ezáltal kiélve leplezhetetlen közléskényszerét. Node akkor kezdjük is:
Nos kedveskéim!
Tehát a nevem silex [ejtsd:Kő] és most elég sok dolog forog a fejemben. Fogaskerekek, biciklifelnik, ilyesmik. Minek lakni? Olyan nincs is, hogy PH érték. Ja igen, szeretem a tarka dolgokat. Meg az egyszínűeket. De mégis inkább a tarkákat. Jelenleg leginkább az foglalkoztat, hogy hány pontosvessző szükséges egy kocka lerajzolásához. És ti észrevettétek már, hogy fázni csak akkor lehet, ha a hőmérséklet az évvel ellentétes paritású, ráadásul még negatív is?
És igen, a pletyka igaz, a hangszereim egyéniségek. Ezért aztán nevük is van. Fenchurch az, akivel a legtöbbet találkozhattok mostanában. Különbenis mindenki egyéniség, egy valakit kivéve.
De vajon mire lehettek még kiváncsiak? És lekváron? Juteszembe, nincs is jobb, mint egy pohár meleg libazsír. Kis esztétikai célú borsozással a tetején.
Na akkor miről nem beszéltem még, amiről ilyenkor illik? Név megvolt, magamról rovat megvolt, hangszer megvolt, kedvenc étel megvolt. Kedvenc könyv megfejthető, szóval várom a LEVEZETETT megfejtéseket. Zenei hátasok szoktak még lenni asszem. Igazából csak egy van, a szamár félúton Bréma felé. A többi nem hátas.
És a végére még kaptok egy kis mélyenszántást is, hogy meglegyen a heti filozófikusságadagotok: Minden relatív, kivéve ezt a mondatot.
Kellemes kontemplációt kívánok nektek ennek kapcsán, legyetek jók és ne nézzetek egyenesen a napba, mert az fájhat.